GRIFF KIRÁLY

 

 

 

A Minótanurosz a görög mitológiában félig ember, félig bika alakú teremtmény volt, aki a krétai labirintusban élt. A név jelentése Minósz bikája. De vajon milyen leletek bizonyítják a legenda létezését?

A mítosz szerint, mielőtt Minósz királlyá lett volna, jelet kért Poszeidóntól, hogy vajon ő vagy fivére lesz-e az uralkodó. Poszeidón Minosznak jósolta a királyságot és ennek jeléül egy fehér bikát küldött, amelyet Minósznak fel kellett volna áldoznia a jóslat beteljesülésekor. Minósz azonban, akit elbűvölt a tengerből előbukkant fehér bika szépsége, nem ezt áldozta fel, hanem egy másik bikát, remélve, hogy Poszeidón nem veszi észre a cserét.

Poszeidón haragjában őrületet küldött Minüsz feleségére, Pasziphaéra, így az asszony szerelmes lett a bikába. Az ezermester Daidalosz segítségével Pasziphaé megtalálta módját, hogyan egyesüljön a bikával, és ennek a násznak az eredménye lett a Minotaurosz. A minótaurosznak emberteste volt, bikafejjel és farokkal. Amíg gyermek volt, Paszipahé dajkálta, de később már nem tudta kezelni vérengző sarját. Miután Minosz tanácsot kért a delphoi jósdától, knosszoszi palotájában egy óriási labirintust építtetett Daidalosszal, és ott helyezte el a Minótauroszt.

A történet azzal kezdődött athéniek megölték Androgeuszt, Minósz fiát, mivel féltékenyek voltak a sportban elért sikereire. Minósz bosszúhadjáratot indított Athén ellen, és a győzelem után azt követelte az athéniaktól, hogy minden kilencedik évben (egyesek szerint évente) hét ifjút és hét leányt áldozzanak a Minótaurosznak. Amikor már harmadszorra kellett küldeni az áldozatot, Thészeusz önként jelentkezett, hogy megölje a szörnyet. Minósz lánya, Ariadné, szerelmes lett Thészeuszba, ezért egy bűvös kardot adott neki, hogy le tudja győzni a Minótauroszt és segített neki kijutni a labirintusból. Minósz haragjában Daidaloszt és fiát, Ikaroszt záratta a labirintusba.MinwtauroV, ritkábban Asterius és Asterion, felemás szörnyeteg; félig bika, félig ember, fia Pasiphaë királyasszonynak és egy bikának, melyet Posidon isten küldött (l. a Minos czikket). Minos király az újszülöttnek már pusztán láttára is megrémült és irtózni kezdett; egyúttal elhatározta, hogy a világ szemétől elrejti. Azért Daedalusszal megépíttette a labyrinthust, némelyek szerint Cnossus, mások szerint Gortyn közelében. Ide zárta a szörnyeteget, melynek Athenae legyőzetése után zsákmányul engedte által azokat az ifjakat és leánykákat, kiket a levert város mint gyászos véradót küldözgetett Creta szigetére. Igy járta ez mindaddig, a míg Theseus (l. ezt) a szörnyeteget meg nem ölte. A mondát már az ókorban sokfélekép magyarázták és fentebbi előadásában megnyugodni nem akartak. Egyesek (pl. Euseb. Chron. 2, 48) úgy magyarázták a mondát, hogy a labyrinthus tulajdonképen börtön volt, a melyben az adóba hozott gyermekeket azért tartogatták, hogy valami versenynek győztese jutalmul kapja meg. A győztest M.-nak hívták, a ki Minos királynak kedves tábornoka volt, de a gyermekekkel keményen és kegyetlenül bánt, de végre Theseus kezétől elvérzett (v. ö. Paus. 2, 31, 1, a ki a hadvezért Asterionnak nevezi). Még tovább mentek az euhemeristikus magyarázók, első sorban Palaephatus (Heracl. de incred. 6), a ki úgy vélekedik, hogy M. atyja egy Taurus nevű szép ifjú volt, a kit Pasiphaë királyasszony megszeretett. Minos az újszülöttet megöletni nem akarta, e helyett vidékre küldötte pásztorokhoz. Itt azonban M. olyan féktelenül viselkedett, hogy a király el akarta fogatni, de akkor M. bujdosásra adta magát és utoljára egy földalatti rejtekbe vonult, melyet maga készített volt magának. A király akkor a halálra itélt gonosztevőket küldözgette oda utána és ez így tartott addig, a míg Theseus a szörnyeteget meg nem ölte. Tzetz. chil. 1, 520 skk. A modern magyarázók hol a Baal-Moloch cultus hatását látták a M.-mondában, hol történeti emlékek homályos továbbtengését (Keller D. Fleckeisens Jahrb. 1887, a labyrinthust bányának nézi, melyben a foglyok és rabszolgák kényszermunkát végeztek), de tán legközelebb járunk az igazsághoz, ha elfogadjuk azt a közvetítő álláspontot, mely szerint a M.-monda Athenaeben keletkezett az 50. és 60. Olympias között. Alkotó elemei egyfelől a Baal Moloch tisztelet titokzatos szertartásairól beszivárgott homályos tudat, másfelül pedig az a törekvés, hogy azon ifjaknak és leányoknak halálát valamiképen kimagyarázzák, a kiket régebben Creta szigetére küldöttek volt. Az sincs kizárva, hogy azok a mythusalkotó elemek egy olyan ősargosi bikaalakú istenségre szállottak által, a mely istenségnek eredetileg emberáldozatokat mutattak be, s a mely emberségesebb időben titokzatosan félelmetes alvilági istenséggé lett. A képőművészet a M.-t mindig bikafejű embernek ábrázolta. Theseusnak harcza a szörnynyel gyakran képezi tárgyát a vázafestésnek, ritkábban a szobrászatnak. Campaniai falfestményeken ismételten fordul elő. Az 535. ábrán feltüntetett, Pompejiből származó, most már nagyon megromlott falfestményen azt a jelenetet látjuk, a midőn Theseusnak megmentett társai megköszönik a M. megölését. A szörny a földön hever: a győztes Theseus társai között nagyságra nézve is kiválóbbnak van feltüntetve, a mint őt a vitézsége is társai fölé helyezi.